A légkondicionáló berendezések felosztása a választandó kritériumtól függ. A légkondicionálókat fel lehet osztani az energiaellátás módja, a külső egységek száma, a mobilitás, valamint a működési mód szerint.

Az ENERGIAELLÁTÁS MÓDJA szerinti felosztásban megkülönböztetünk:

• közvetlen párologtató légkondicionáló rendszereket, amelyek úgy hűtik a helyiséget, hogy az elpárolgó hűtőközeg közvetlenül a helyiségből veszi fel az energiát. Ezekben a rendszerekben a berendezések kicsik és olcsók, azonban nem mindenütt lehet telepíteni őket.
• vízhűtéses rendszereket, amelyekben a hőt a helyiségből víz veszi fel, ami ezt a hőt az elpárolgó hűtőközegnek adja át. Ezeknek a rendszereknek a berendezései nagyobbak és drágábbak, azonban gyakorlatilag bármilyen körülmények között alkalmazhatók, pl. magas épületekben.

A légkondicionálók következő felosztási módja a KÜLTÉRI EGYSÉGEK DARABSZÁMA szerinti.
A közvetlen elpárologtatású rendszereken belül megkülönböztetünk:

• monoblokkokat – vagyis olyan berendezéseket, amelyek egy modulból állnak, ablakba vagy falra vannak beépítve, vagy kerekeken gurítható berendezések, a kültérbe kivezető, speciális csővel. A monoblokkok kis helyiségekhez készült kisteljesítményű berendezések.
• Split típusú légkondicionálók – vagyis két modulból, kültéri és beltéri egységből álló berendezések, amelyek réz csőrendszerrel és elektromos vezetékekkel vannak összekötve egymással. A splitek kis és közepes teljesítményű berendezések kis és közepes méretű helyiségek légkondicionálásához.
• Multi-split típusú légkondicionálók – vagyis több (maximum 5 db) beltéri egységből álló berendezések, amelyek réz csőrendszerrel és elektromos vezetékekkel egy kültéri egységgel vannak összekötve. A multi-splitek közepes teljesítményű rendszerek nagy helyiségek vagy több kisebb helyiség légkondicionálásához.
• VRF rendszerek – vagyis jobban kiépített, közvetlen elpárologtatású rendszer, amelyben a kültéri egységek csoportjához néhány tucat beltéri egységet lehet csatlakoztatni. A VRF rendszerek közepes és nagyteljesítményű légkondicionáló rendszerek, amelyek általában nagyobb épületekhez készülnek.

MOBILITÁS szempontjából megkülönböztetünk:

• helyhez kötött légkondicionálókat – tipikus megoldás az épületek többségéhez, ahol fixen be lehet építeni a légkondicionálást.
• hordozható légkondicionálókat – ezek a legtöbbször kerekekkel vannak ellátva. Ideális megoldást jelentenek kis és közepes hőterhelésű helyiségekhez, főként, ha változtatni kell a légkondicionáló helyét, vagy ha nem lehet helyhez kötött légkondicionálót alkalmazni.

A MŰKÖDÉSI MÓDOT tekintve a légkondicionálókat felosztjuk:

• inverteres légkondicionálókra – a legmodernebb megoldás a változó hőterhelésű helyiségeknél, kivételesen energiatakarékos.
• ON-OFF légkondicionálókra – jellemző rájuk az egyszerű szerkezet és nem komplikált vezérlés. Ezek ma már nem érhetőek el az alacsony hatásfokuk miatt.